A munka törvénykönyve előírja, hogy a munkaszerződésben kell meghatározni a munkavállaló munkavégzésének helyét. Amennyiben ez mégsem történik meg, olyan esetben munkavégzési helynek azt kell tekinteni, ahol a munkavállaló munkáját szokás szerint végzi.
A munkahely meghatározása akkor a legegyszerűbb, ha a munkavégzés helyszíne mindig ugyanaz, ekkor csak az adott címet szükséges a munkaszerződésbe belefoglalni.
Előfordulhat azonban, hogy a munkáltató több helyszínen is foglalkoztatná a munkavállalót. Ilyenkor lehetőség van arra, hogy mindegyik címet munkavégzés helyeként jelöljék meg a szerződésben. Azt, hogy a munkavállaló mikor, hol dolgozik a megjelölt címek közül, a munkáltató előzetesen határozza meg.
Az is lehetséges, hogy a munka jellege folytán a munkavégzés nem köthető egyetlen helyszínhez sem. Az ilyen esetekben a munkavégzés helyének meghatározása nagyobb földrajzi egység megjelölésével is történhet. Például város, megye vagy akár az egész ország. Amennyiben nagyobb földrajzi egység kerül munkahelyként meghatározásra, szintén a munkáltató egyoldalú utasítása dönti el, hogy adott időpontban pontosan hol kell munkát végezni.
A későbbi konfliktusok elkerülése miatt mindenképpen érdemes kikötni a szerződésben a munkavállaló munkavégzési helyét vagy helyeit. Vita akkor fordulhat elő, ha például a munkaszerződésben nem volt kikötve a munkavégzés helye, azonban a munkáltató módosítani szeretné azt a továbbiakban. Mivel így a szokás szerinti munkavégzési hely az irányadó, a munkáltató nem utasíthatja egyoldalúan a munkavállalót arra, hogy holnaptól egy másik telephelyre járjon be dolgozni. Ez csak a munkavállaló beleegyezésével történhet meg.
Abban az esetben, ha csak pár napot kellene a munkavállalónak másik helyszínen dolgoznia, akkor munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás szabályai érvényesülnek, amely alapján a munkáltató jogosult eltérő munkahelyen való munkavégzésre utasítani a munkavállalót, naptári évenként maximum 44 beosztás szerinti munkanap vagy 352 óra. Év közben létrejövő munkaviszony, illetve részmunkaidő esetén arányosítani kell.
Egy másik eset, ha eleve szokás szerint két helyszínen történik a munkavégzés. Ebben az esetben a munkáltató dönthet úgy, hogy a jövőben csak az egyik helyszínen szeretné tovább foglalkoztatni a munkavállalót.
A munkahely meghatározása szempontjából két atipikus munkaviszony válhat érdekessé: a távmunka és a bedolgozói munkaviszony. Távmunka esetén nem jelölhető meg munkahelyként a munkáltató telephelye. Ilyenkor a munkavégzés helyszíne tipikusan a munkavállaló lakóhelye, vagy egy általa meghatározott másik hely. Bedolgozás esetén, fő szabály szerint a munkavégzés helyszíne szintén a munkavállaló lakóhelye, ettől eltérő helyszín csak a felek megállapodása alapján válhat munkahellyé.