Ha a munkavállaló a munkáltató hozzájárulása alapján mentesül a munkavégzés alól, akkor a kiesett munkaidőre távolléti díj illeti meg a munkavállalót.
Ilyen esetek lehetnek például:
- rendes szabadság
- betegszabadság (amelyre a távolléti díj 70%-a jár)
- kötelező orvosi vizsgálat időtartama
- véradáshoz szükséges, legalább 4 óra időtartam
- hozzátartozó halála esetén 2 munkanap
- általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges időre
- örökbefogadás előkészítésének időszakában, évente maximum 10 munkanapra
- bíróság vagy hatóság felhívására, amennyiben tanúként hallgatják meg
- óra- vagy teljesítménybérezés esetén a napi munkaidőre, ha az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti nap miatt csökkenne a teljesítendő munkaidő
- abban az esetben is jár a távolléti díj, ha a munkavállaló kötelezettségszegése miatt szükséges a körülmények kivizsgálása, akkor a munkavállaló a kivizsgálás idejére, de maximum 30 napra felmenthető a munkavégzés alól.
A távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, pótlékátalány, valamint az utolsó hat naptári hónapra kifizetett teljesítménybér és bérpótlék átlagának figyelembevételével kell megállapítani.
Havi bér esetén az egy órára járó távolléti díj meghatározása során a havi alapbér összegét osztani kell általános teljes napi munkaidő esetén a havi törvényes munkaidővel, az általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidő esetén a havi törvényes munkaidő időarányos részével.
A kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetében a távolléti díj számításánál az alapbért figyelmen kívül kell hagyni. 6 hónapnál rövidebb munkaviszony esetén a távolléti díj számításakor a munkaviszonyban töltött naptári hónapokat vagy hónapot kell figyelembe venni. Teljes naptári hónap hiányában az alapbért vagy a havi átalányt kell számításba venni.