Minimálbérnek nevezzük azt a legkisebb összeget, amely a teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottat megilleti. Minimum ezt az összeget kell megállapítani alapbérként annak a munkavállalónak, aki szakképzettséget nem igénylő munkakörben kerül foglalkoztatásra, tekintet nélkül az életkorára, szakmai tapasztalatára vagy a megszerzett végzettségére.
A fentiekkel ellentétben, ha a munkavállaló jogszabály, munkaviszonyra vonatkozó egyéb szabály, illetve munkáltatói rendelkezés alapján legalább középfokú iskolai végzettséget, vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakört lát el, úgy számára a garantált bérminimumot kell megállapítani.
A meghatározott havi, heti és napi összegeket részmunkaidő esetén a munkaidő mértékével arányosan kell figyelembe venni.
Bár a minimálbérre és a szakképzett bérminimumra való jogosultság közötti különbség első ránézésre egyértelműnek tűnik, mégsem egyszerű minden esetben megállapítani, hogy melyek azok a munkakörök, amelyek középfokú végzettséget igényelnek.
Munkáltatói rendelkezés alapján igényel szakképzettséget a munkakör
Amennyiben külön jogszabály nem írja elő alkalmazási feltételként az adott pozíció betöltéséhez szükséges képesítést, úgy a munkáltató maga döntheti el, hogy az adott munkakört milyen végzettséggel, képzettséggel rendelkező munkavállalóval tölti be. Abban az esetben, ha a munkáltató kollektív szerződésben, munkaszerződésben vagy egyéb munkáltatói rendelkezésben (pl. álláshirdetésben kikötött feltételként) meghatároz középfokú végzettséget, szakképzettséget úgy a munkavállaló részére a garantált bérminimumot kell megállapítani.
Példa: Takarító pozícióra, amely alapból nem igényelne végzettséget, csak olyan munkavállalók nyerhetnek felvételt munkáltatói döntés alapján, akik érettségivel rendelkeznek, így az adott munkakörre tekintettel a magasabb bérminimumot kell alkalmazni.
Jogszabály vagy egyéb szabály alapján igényel végzettséget a pozíció
Viszonylag egyszerűbb a megállapítás, ha a szakképzettség szükségességét jogszabály köti ki.
Ebben segítséget nyújt számunkra az Országos Képzési Jegyzék (OKJ), melyben megtalálhatóak a szakképesítések és azok szintje, ez alapján megvizsgálható, hogy a munkavállaló által megszerzett bizonyítvány, milyen szintűnek felel meg.
A jelenleg hatályos OKJ-ban a szakképesítésekhez hét számjegyű azonosító szám tartozik. Ebből az első két számjegy jelöli a szakképesítés szintjét. A 21-es kód jelenti az alapfokú végzettségeket, amelyek megléte nem minősül középfokú képesítésnek. Azok a szakmák, amelyek legalább 3-as kóddal kezdődnek, már középfokúnak minősülnek. A Kúria határozata alapján a munkavállaló már az alsó középfokú végzettséggel (31, 32, 33) is jogosult a magasabb bérminimumra.
Például:
21-es szint: alapfokú részszakképesítés – kézi könyvkötő; sütőipari és gyorspékségi munkás; szobafestő
31, 32, 33-as szint: alsó középfokú részszakképesítés vagy szakképesítés – bábkészítő; pénztáros; sörgyártó
34-es szint: középfokú szakképesítés – ács; cukrász; hegesztő
51, 52, 53-as szint: felső képfokú részszakképesítés; szakképesítés vagy szakképesítés-ráépülés – digitális nyomóforma készítő; hangosító
54-es szint: emelt szintű szakképesítés – kozmetikus technikus; pénzügyi-számviteli ügyintéző; rendőr tiszthelyettes
A munkavállaló által betöltött munkakört a Foglalkoztatások Egységes Osztályozási Rendszerében található megnevezésekbe kell besorolni. A besorolás pontos megállapításához segítségül szolgál a KSH adatszolgáltatáshoz kapcsolódó kitöltési útmutató, amely iránymutatást adhat, hogy a betöltött munkakör kapcsán milyen ágazati, szakképzettségbeli szempontokra érdemes odafigyelni.
Az adott pozícióhoz tartozóan külön is szükséges megvizsgálni, hogy van-e jogszabály vagy rendeletet, amely előírja a végzettség meglétét.
Az egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésről szóló 21/2010. (V.14.) NFGM rendelet:
Abban az esetben, ha jogszabály rendelkezik arról, hogy egy adott munkakör középfokú végzettséget igényel, úgy a munkáltató csak ilyen képesítéssel rendelkező munkavállalót foglalkoztathat. Ebben az az esetben pedig a munkavállaló jogosult a garantált bérminimumra.
A bér meghatározásánál arra is tekintettel kell lenni, hogy a munkaszerződésnek kötelező elemként tartalmaznia kell a munkavállaló alapbérét és munkakörét. A szerződésben kikötött alapbér nem lehet kevesebb a minimálbér vagy a garantált bérminimum összegénél, ebből kifolyólag a munkavállalónak nem határozható meg úgy a bére, hogy az alapbér egy kevesebb összeg, amely egyéb juttatásokkal egészítve éri el a foglalkoztatottra vonatkozó minimumot.
A minimum bér megállapítása és meghatározása nem csak a normál munkaviszonyban foglalkoztatott alkalmazottak esetében fontos, ez a kérdéskör az alkalmi munkavállalókat is ugyanúgy érinti. A számukra meghatározott minimum összegek 2020. január 1-től az alábbiak:
Példa: Általános irodai adminisztrátor munkakör esetén a jogszabály nem írja elő a szakképzettség meglétét feltételként, így csak abban az esetben jár a munkavállaló részére a garantált bérminimum, ha a munkáltató minimum középfokú képzettséghez köti a munkakör betöltését.
Példa: Kozmetikus munkakör betöltéséhez a jogszabály szerint szükséges a középfokú szakképzettség, valamint az OKJ rendelet szerint az 54-es szint már középfokú szakképzettséget jelöl, így csak a meghatározott végzettséggel rendelkező munkavállaló foglalkoztatható ebben a munkakörben és így a garantált bérminimumra jogosult.
A bér megfelelő besorolása mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak kiemelten fontos.
Abban az esetben, ha a munkavállaló minimálbért kap miközben a garantált bérminimumra lenne jogosult, úgy nettó 32.984 Ft-tal keres kevesebbet, és a – társasági adóalany – munkáltató 26.040 Ft-tal kevesebb közterhet fizet az állam felé, ami egy ellenőrzés során szankciót von maga után.
Az ellenkező eset (vagyis ha a garantált bérminimumot kapja a foglalkoztatott, de elegendő lenne számára a minimálbért fizetni) az alkalmazott számára kedvező ugyan, de munkáltatói oldalról összesen 59.024 Ft többlet bér-, adó- és járulékfizetési kötelezettséget keletkeztet.
Természetesen a munkavállalónak a minimálbér és a szakképzett bérminimum, ahogy a nevében is szerepel, csak azt a legkevesebb összeget garantálja, amelyre a foglalkoztatott az adott pozíció és a végzettsége alapján jogosult. A munkáltató döntése szerint ettől magasabb bért is adhat alkalmazottja részére.
