Sokszor merül fel a kérdés a munkáltatókban, hogy miként kell megállapítani jogszabályszerűen a munkavállalóknak járó legkisebb bér összegét. Nos, erre nem egyszerű a válasz, hiszen munkakörönként és munkavállalónként egyedileg szükséges mérlegelni. Ahhoz, hogy meg tudjuk állítani, hogy a munkavállalót a minimálbér vagy a garantált bérminimum illeti meg,  figyelembe kell venni, hogy a jogszabály milyen végzettségi követelményt ír elő, a munkáltatónál van-e egyéb munkaviszonyra vonatkozó szabályzat és meg kell vizsgálni azt is, hogy a munkavállaló milyen végzettséggel rendelkezik.

Minimálbérnek nevezzük azt a legkisebb összeget, amely a teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottat megilleti. Minimum ezt az összeget kell megállapítani alapbérként annak a munkavállalónak, aki szakképzettséget nem igénylő munkakörben kerül foglalkoztatásra, tekintet nélkül az életkorára, szakmai tapasztalatára vagy a megszerzett végzettségére.

A fentiekkel ellentétben, ha a munkavállaló jogszabály, munkaviszonyra vonatkozó egyéb szabály, illetve munkáltatói rendelkezés alapján legalább középfokú iskolai végzettséget, vagy középfokú szakképzettséget igénylő munkakört lát el,  úgy számára a garantált bérminimumot kell megállapítani.

A meghatározott havi, heti és napi összegeket részmunkaidő esetén a munkaidő mértékével arányosan kell figyelembe venni.

Bár a minimálbérre és a szakképzett bérminimumra való jogosultság közötti különbség első ránézésre egyértelműnek tűnik, mégsem egyszerű minden esetben megállapítani, hogy melyek azok a munkakörök, amelyek középfokú végzettséget igényelnek.

Munkáltatói rendelkezés alapján igényel szakképzettséget a munkakör

Amennyiben külön jogszabály nem írja elő alkalmazási feltételként az adott pozíció betöltéséhez szükséges képesítést, úgy a munkáltató maga döntheti el, hogy az adott munkakört milyen végzettséggel, képzettséggel rendelkező munkavállalóval tölti be. Abban az esetben, ha a munkáltató kollektív szerződésben, munkaszerződésben vagy egyéb munkáltatói rendelkezésben (pl. álláshirdetésben kikötött feltételként) meghatároz középfokú végzettséget, szakképzettséget úgy a munkavállaló részére a garantált bérminimumot kell megállapítani.

Példa: takarító pozícióra, amely alapból nem igényelne végzettséget csak olyan munkavállalók nyerhetnek felvételt, akik középfokú érettségivel rendelkeznek, úgy az adott munkakörre tekintettel a magasabb bérminimumot kell alkalmazni (munkáltatói rendelkezés alapján)

Jogszabály vagy egyéb szabály alapján igényel végzettséget a pozíció

Viszonylag egyszerűbb a megállapítás, ha a szakképzettség szükségességét jogszabály köti ki.

Ebben segítséget nyújt számunkra az Országos képzési jegyzék, melyben megtalálhatóak a szakképesítések és azok szintje, ez alapján megvizsgálható, hogy a munkavállaló által megszerzett bizonyítvány, milyen szintűnek felel meg.

A jelenleg hatályos OKJ-ban a szakképesítésekhez hét számjegyű azonosító szám tartozik. Ebből az első két számjegy jelöli a szakképesítés szintjét. 21-es kód jelenti az alapfokú végzettségeket, amelyek megléte nem minősül középfokú végzettségnek. Azok a szakmák, amelyek legalább 3-as, 5-ös, 6-os kóddal kezdődnek már középfokúnak minősülnek. A Kúria határozata alapján a munkavállaló már az alsó középfokú végzettséggel (31,32,33) is jogosult a magasabb bérminimumra.

Példa:

• 21-es szint: alapfokú részszakképesítés
• 31,32,33-as szint: alsó középfokú részszakképesítés vagy szakképesítés
• 34-es szint: középfokú szakképesítés
• 35-ös szint: középfokú részszakképesítés
• 51,52,53-as szint: felső képfokú részszakképesítés; szakképesítés vagy szakképesítés-ráépülés
• 54-es szint: emelt szintű szakképesítés

Példa:

• 21: sütőipari és gyorspékségi munkás
• 21: szobafestő
• 34: ács
• 34: cukrász
• 54: kozmetikus technikus
• 54: pénzügyi-számviteli ügyintéző

A munkavállaló által betöltött munkakört a Foglalkoztatások Egységes Osztályozási Rendszerében található megnevezésekbe kell besorolni. A besorolás pontos megállapításához segítségül szolgál a KSH adatszolgáltatáshoz kapcsolódó kitöltési útmutató, amely iránymutatást adhat, hogy a betöltött munkakör kapcsán milyen ágazati, szakképzettségbeli szempontokra érdemes odafigyelni.

Az adott pozícióhoz tartozóan külön is szükséges megvizsgálni, hogy van-e jogszabály vagy rendeletet, amely előírja a végzettség meglétét.

Példa: Az egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésről szóló 21/2010. (V.14.) NFGM rendelet:

Abban az esetben, ha jogszabály rendelkezik arról, hogy egy adott munkakör középfokú végzettséget igényel, úgy a munkáltató csak ilyen képesítéssel rendelkező munkavállalót foglalkoztathat. Ebben az az esetben pedig a munkavállaló jogosult a garantált bérminimumra.

Szerződés szerinti bér megállapítása

A bér meghatározásánál arra is tekintettel kell lenni, hogy a munkaszerződésnek kötelező elemként tartalmaznia kell a munkavállaló alapbérét és munkakörét. Alapesetben a szerződésben kikötött alapbér nem lehet kevesebb a minimálbér vagy a garantált bérminimum összegénél. Ebből kifolyólag a munkavállalónak nem határozható meg úgy a bére, hogy az alapbér egy kevesebb összeg, amely egyéb juttatásokkal egészítve éri el a foglalkoztatottra vonatkozó minimumot.

Alkalmi munkavállalókat megillető díjazás

A minimum bér megállapítása és meghatározása nem csak a normál munkaviszonyban foglalkoztatott alkalmazottak esetében fontos. Ez a kérdéskör az alkalmi munkavállalókat is ugyanúgy érinti.

A számukra meghatározott minimum összegek 2022.01.01-től az alábbiak:

Példa: Általános irodai adminisztrátor munkakör esetén a jogszabály nem írja elő a szakképzettség meglétét feltételként, így csak abban az esetben jár a munkavállaló részére a garantált bérminimum, ha a munkáltató minimum középfokú képzettséghez köti a munkakör betöltését.

Példa: Kozmetikus munkakör betöltéséhez a jogszabály szerint szükséges a középfokú szakképzettség, valamint az OKJ rendelet szerint az 54-es szint már középfokú szakképzettséget jelöl, így csak a meghatározott végzettséggel rendelkező munkavállaló foglalkoztatható ebben a munkakörben és így a garantált bérminimumra jogosult.  

A bér megfelelő besorolása mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak kiemelten fontos.

Abban az esetben, ha a munkavállaló bére a minimálbér, miközben a garantált bérminimumra lenne jogosult, úgy nettó 39.900 Ft-tal keres kevesebbet. Emellett a társasági adóalany munkáltató 27.900 Ft-tal kevesebb közterhet fizet az állam felé. Ez egy ellenőrzés során szankciót von maga után.

Az ellenkező eset (vagyis, ha a garantált bérminimumot kapja a foglalkoztatott, de elegendő lenne számára a minimálbér) az alkalmazott számára kedvező ugyan, de munkáltatói oldalról összesen 67.800 Ft többlet bér-, adó- és járulékfizetési kötelezettséget keletkeztet.

Természetesen a munkavállalónak a minimálbér és a szakképzett bérminimum, ahogy a nevében is szerepel, csak azt a legkevesebb összeget garantálja, amelyre a munkavállaló az adott pozíció és a végzettsége alapján jogosult. A munkáltató döntése szerint ettől magasabb bért is adhat a munkavállalója részére.

Számoljon bérkalkulátorainkkal!