A munkaidő a Munka Törvénykönyve szerint a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, illetve a hozzá kapcsolódó előkészítő és befejező folyamat tartama, ami a munka elvégzéséhez szükséges.
Nézzük meg azokat az időszakokat, amelyek ugyan a munka kezdése és befejezése között előfordulhatnak, illetve a munkavégzéshez kapcsolódnak, de mégsem részei a munkaidőnek. Ilyen például:
- a munkaközi szünet
- a munkavállaló lakó- vagy tartózkodási helyéről a a tényleges munkavégzés helyére, valamint a munkavégzés helyéről a lakó- vagy tartózkodási helyére történő utazás tartama
Fontos megemlíteni, hogy a munka elkezdését követő utazás már munkaidőnek számít. Ilyen eset lehet, ha a munkáltató több telephellyel is rendelkezik. Például a munkáltató két üzlettel rendelkezik, a munkavállaló az egyik üzletben kezdte meg a napi munkaidejét és már 3 órát le is dolgozott, azonban a munkáltató utasítására a másik üzletben kell folytatnia a munkaidejét. Ebben az esetben az egyik üzletből a másikig tartó utazás is a munkaidő része.
Egy másik eset lehet, ami szintén munkaidőnek számít, a munkaidőre eső kiküldetés tartama alatt felmerülő utazás. Olyan munkakörben, ahol a munkavállalónak rendszerint külső helyszínen kell megjelennie, például tárgyalások, üzletkötések miatt, akkor a külső helyszínekre történő utazás időtartama is beleszámít a munkaidőbe. Külföldi kiküldetés esetén, a külföldre való utazás időtartama, csak akkor számít bele a munkaidőbe, ha az a beosztás szerinti munkaidő alatt történik.