A próbaidő alkalmazása lehetővé teszi mind a munkavállaló, mind a munkáltató számára, hogy kipróbálhassák egymást. Abban az esetben, ha valamelyik félnek nem teljesültek az elvárásai, akkor a próbaidő lehetőséget ad arra, hogy bármelyik fél indoklás nélkül megszüntesse a munkaviszonyt, méghozzá azonnali hatállyal. Ebből következik, hogy próbaidőre a felmondási tilalmak nem vonatoznak, ami azt jelenti, hogy próbaidő alatt, amennyiben a munkavállaló munkavégzéshez köthető ok miatt nem megfelelő az állásra, akkor akár a betegszabadság ideje alatt is megszüntethető a munkaviszony.
Maga a próbaidő kikötése egyébként nem kötelező, azonban az alkalmazásához mindenképpen szükséges, hogy a munkaszerződés tartalmi eleme legyen. Vagyis előre és írásban kell kikötni.
A próbaidő maximális mértéke 3 hónap. Hosszabbításra 1 alkalommal, csak is abban az esetben van lehetőség, amennyiben a felek kevesebb, mint 3 hónap próbaidőben állapodtak meg. Ez azt jelenti, hogy hosszabbítás esetén sem lehet több 3 hónapnál a próbaidő.
Például:
A felek 2 hónap próbaidőben állapodtak meg a munkaszerződésben, akkor azt egy alkalommal még 1 hónappal meghosszabbíthatják.
Ha a felek 1 hónap próbaidőben állapodtak meg, akkor újabb 1-1 hónappal már nem lehetséges a hosszabbítás, az egyszeri növelés lehetősége miatt, még akkor sem, ha a hosszabbított tartam nem éri el a törvényben meghatározott 3 hónapos maximum mértéket.
Fontos, hogy hosszabbításra csak akkor van lehetőség, ha a munkaszerződés eleve tartalmazta a próbaidőt. Mivel a próbaidőt csak írásban lehet kikötni, így a hosszabbításról is csak írásban lehet megegyezni.
Főszabálytól eltérően, kollektív szerződés esetén a próbaidő akár 6 hónap is lehet. Abban az esetben, ha a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik, akkor a munkavállalóval kötött munkaszerződésben maximum 6 hónap próbaidő kikötésére van lehetőség, azzal, hogy rövidebb tartamú próbaidő esetén egy alkalommal történő hosszabbítással sem haladhatja meg a 6 hónapot a próbaidő.