2020. december 31-én hatályát vesztette a Szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény, helyét 2021. január 1-jétől a Szakképzésről szóló 2019. évi LXXX. törvény vette át.
Szakképzési hozzájárulás megfizetésére a gazdálkodó szervezet kötelezett, ha belföldön székhellyel, telephellyel vagy fiókteleppel rendelkezik, vagy ha üzletvezetésének a helye belföld.
2020. december 31-ig a szakképzési hozzájárulás alapját képezte:
- az SZJA törvény rendelkezése alapján a magánszemélynek adókötelezettség alá eső összevont adóalapjába tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó jövedelme,
- egyéni és társas vállalkozó esetén a szociális hozzájárulási adó alapja,
- valamint a rendvédelmi egészségkárosodási járadék és a honvédelmi egészségkárosodási járadék.
A változás, hogy 2021. január 1-jétől a szakképzési hozzájárulás alapját képezi minden olyan jövedelem vagy juttatás, amely után a Szakképzésről szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozásnak szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettsége keletkezik. Ebből adódóan a hozzájárulás alapja a szociális hozzájárulási adó alapja.
A járulék mértéke változatlanul 1,5%.
Nem keletkezik szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség, ha a gazdálkodó szervezetet a szociális hozzájárulási adóról szóló törvény alapján adófizetési kötelezettség nem terheli.
Ez azt jelenti, hogy amíg 2020. december 31-ig szakképzési hozzájárulást csak a bérjellegű kifizetések után kellett egy vállalkozásnak megfizetnie, úgy 2021. január 1-jétől többek között a béren kívüli juttatások, az egyes meghatározott juttatások, a reprezentáció és a cégtelefon után is keletkezik szakképzési hozzájárulási fizetési kötelezettség.
Mivel a szakképzési hozzájárulás alanya kizárólag gazdasági társaság (kifizető), ezért az olyan jövedelmek esetében, ahol a szociális hozzájárulási adó a magánszemélyt terheli (pl. osztalék), nem keletkezik szakképzési hozzájárulás fizetési kötelezettség továbbra sem.